Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2016. március 10.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
XV. évfolyam 3. szám.
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
TARTALOM
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
klasszikusaink
Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, borong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,
a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?
Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!

Utassy József
Zúg március
Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,
Tespedt tavat mely fenékig zavar?
Alázását ki oly bűnösen tűrte,
Lázad hát már az Élet alágyűrtje,
A tanitó, a legrababb magyar?

Gyújtatott lelkek víg mécsesének,
Ott, hol Sötét ül várost és falut
S hol eped fényért cellák milliója,
Magyar sivatag magyar tanitója
Rabok között rabként senyvedt, aludt.

Bús ébredők! a naphoz az arccal,
Pusztul ez ország s az idő repül
S kik hivattatok vezérül a népnek,
Ne maradjatok gyáva csőcseléknek:
Úri gazságok jobbágy őreül.

Ha itt a Szélvész, szivet elébe,
Ha itt az óra, verjen hangosan:
Szélvész verte, szép, nagy szivekre vár itt
Egy sötét ország, melynek páriáit
Nem mentheti már, csak szélvész-roham.

S ha itt van már a szent, a várt Szélvész,
Köszöntjük ezt a zárka-nyitót.
Lelkünknek fényét ezer éve orzák,
Kapja meg végtén szegény Magyarország
A szabaditó magyar tanitót.




Ady Endre
A magyar tanítókhoz

Lossonczy Tamás: Kék titok.
Johannes Brahms
Tragic overture
The Anheim Symphony Orchetra
Martin Sieghart

                              Ezért a népért úgyis mindegy,
                               Ebsorsot akar, hát – akarja.
                                            (Ady: A hőkölés népe)

Hát csak nyaljátok boldogan
kegyelmes lábait uratoknak!

Érjétek be a konyha szögletével,
s fel se merüljön bennetek,
hogy emancipáltabb társaitok
a nagyszobában tanyázhatnak
szinte családtagként.

Érjétek be az odavetett csonttal,
s a világért se gondoljatok arra,
hogy tekintélyes darab
illetne titeket
húsából is a nyúlnak,
mivel ti értétek utol
s kaptátok el a nyakát
a hajtóvadászaton.

S ha csontot törve pattogna az ostor:
ámítsátok magatokat
az „ebcsont beforr” ostoba közhelyével.

Minden csont beforr ugyanis,
nem csupán az ebeké,
no de, miért kell eljutni,
tűrni a törésig?

A leghunyászkodóbb kutya is
képes harapni,
ha úgy hozza a sor.

Ti nem is vagytok
igazán ebek.

Birkáknak mondanálak
inkább titeket.

Baranyi Ferenc
Ebsors
Flamingók és medúzák,
Arányos testben, pompás
Szürke marhák szarvaira tűzve
Égi világ csillagos zászlaja;
Az állatoknak is itt van otthona!
Lehet, hogy csak gyűszűnyi térben,
Lehet, hogy száz mesét ringató
Tengerfenéken, lehet fák hegyén,
Barlangszáj-csendben,
Együtt kell éljünk e földi rengetegben!
Úgy kapták ők is, ahogy az ember;
Jókedvűn alkotott szerelemben,
Évmilliók lassú forgásában,
Egymás közelében félőn, vagy bátran,
Vadászón, vagy vadászottként éden vadonában.
Földi otthonunk oly csodás terve
Kinek felfoghatatlan a képzelete,
Milliárd színt és formát adott,
Mindünknek rendelte; ez legyen otthonod!
Együtt, egymás mellett, békében lakjatok,
E kék csillag hajlékban albérlőim vagytok!

Bp. 2015. május 18.
Bodó Csiba Gizella
Egy Földön, együtt…
A Szerelem legyen

piros, mint csattanó
csók a szájon.
Piros, mint a hajnal
az ébredő tájon.
Piros, mint cseréptető,
ami óvja a házat.
Piros, mint a vér,
mely bennem lázad.

A Szabadság legyen

hófehér, mint repdeső
ünnepi ing.
Tiszta, mint apám szava,
ki rendre int.
Bölcs-fehér, mint becsületben
ezüstölt fej.
Édes-fehér, mint az elsőre
sírt anyatej.

A Tavasz legyen

zöld, mint lomb a fákon.
Zöld, mint ruha
a szomszéd lányon.
Zöld, mint az
ébredő mező.
Zöld, mint szemem,
ha kérlelő.
Zöld, mint a fű,
mely sarat zavar.

Íme Zászlóm,
így vagyok Magyar.

Fövényi Sándor
Zászlóm
na, most mondd
hogy szólásszabadság
mikor kiszerelték a hangodat
na, most sírjál
farsang idején
mikor tetőre hág a hangulat
na, most írj csúnya verset
amikor szólnod nem lehet
a rímekből úgysem jön
mint szádból, a büdös lehelet
na most, hogy szegény maradtál
egy szép gazdag országban
nem telik minden nap
jogtiszta gatyára
nem reklamálhatsz
ha ezért hetente beázol
a díszmagyar rasszista
rühesség elgázol
na, most beszélj
mikor körbekerítenek
és még a galamb is
felülről letojva szeret
ha egyedül maradsz
hülyén és korhadtan
ha a „kedves barátaim”
undorral olvasnak
ha nem lehet kiirtani
testedből a rákot
ha már megvarrták
nylonból a hullazsákod
mikor a pigmentjeid
ráncosan leöregszenek
meg kell venned az orvosnál
minden hátralévő heted
na most mondd, hogy
magyar ország szeretlek
mikor az újgazdag tetvek
kilóra megvesznek
na, most mondd, hogy
magyar ország szeretlek
mikor itt már többé
nem számítasz embernek

Ódor György
magyar-ország szeretlek
Kakukkfű illat emléke a tájon..
Hol vagy, Tavasz, álmot ébresztő Álom?

Hol vagy, fényvizek tükréből kinéző,
kéklő égbolt arc, csodát hívő, kétlő?

Hol vagy, Idő, Te, égő szemű Ének,
zöld zengése szél hozta Messzeségnek?

Hol vagy piros Szépség, vágyaddal? Hajnal
felnő majd benned, virágdiadallal?

Hol vagy, Te, Táj, mely olyan régen várod:
hegyeidre üljenek óriások, -

Gondolatok? S hogy jöjjenek a Tettek, -
gyermekei másik történelemnek?

Hol vagy, Csillag, szép jelképek Királya?
Ki jót akar, nélküled olyan árva!

Jöjj, Istene elárult vörös vérnek,
hozz ítéletet, pusztulást, mely éltet,

hozz építést, melyben Lélek a lélek,
csak értelmes munkát ad szívnek, észnek,

s becsületet munkálkodó kezeknek,
s öklök csapását álnok érdekeknek!

Most, nézd, e Jelen középkori hitben,
s trónusán szennyes, bűn-fekélyes isten,

ki szolgává tett tudóst és tudatlant!
Pokol károgás telít minden katlant,

völgyet, hegyet.. E középkor világa:
Isten nevében Isten káromlása.

Jöjj el, Tavasz! E hitvánnyá lett népnek
mondd a szemébe a sok bűnt és vétket!

Mondd a szemekbe, bátran: - Gyáva szolgák!
Itt meggyalázott szó lett a Szabadság,

gúnnyá az erkölcs, - nincs érték, mi drága!

Mivé lett a múlt: Petőfi Hazája?!
                                                           (2016)

Lelkes Miklós
Hol vagy, Tavasz?

Fekete varjú károg a fehér nap alatt.
Ócska cipőbe gyömöszölt elmém szétszakadt.
Halott agyvelőmben megkérgesedett titok,
homokcsatornába süppedt, puffadt angyalok.
Vézna anya öleli reumás bébijét,
a szörnyű éhség kopogtatja hártyás szemét.
Millió csontfej, vérhastól ügető belek,
legéppuskázott, rothadó néger gyerekek.
Fehér kantárral noszogatott napi segély,
már megdöglött mind az összes: elmúlt a veszély.

Nagy Antal Róbert
Afrika halála
Kamarás Klára
Emlékmű
Szobor a téren. Egy szegény paraszt.
Szabadságot várt, békét és vigaszt.
Karját a fényre tárja, vagy legyint?
Múlnak az évek. Becsapják megint?
Koszorúzták már balról, jobbfelől,
már nincsen szónok, akinek bedől.
Ki nincstelen, annak minden hiába,
csak négyévenként veszik emberszámba.
Gyűlhet köré szép ünneplő tömeg,
ő csak legyint...  Remélem értitek!

Képzelt kenyere héját, álmában a szegény,
cuppogva, kéjesen, fog-nélkül nyáladzva nyalja;
már a hús emléke se jut rá hosszú évek óta,
csekélyke csont is pusztán a kérges tenyér,
mely még álmában is, féltő görcsben tartja.

M. Laurens
A végső nyomor
(a létező mély-szegénység)
..............
Albert Lőricz Márton:
Egymáshoz futnak
Arany Tóth Katalin: Sodródásban
Bokros Márta: Kaleidoszkóp
Csepeli Szabó Béla: Szülőföldem
Debreczeny György: tűz vagyok
Dobrosi Andrea: A Senkihez…
G. Ferenczy Hanna: Ami nincs
Kaskötő István: A vén rapper
Király Gábor: A szegek
Kolev András: Vihar
Köves József: Kérdés
Nógrádi Gábor: Béresék tehene
Nyakó Attila: Kulisszák mögött
Péter Erika: Visszapillantó tükör
Pethes Mária: Imádság
Ricza István: Fárad a hang
Rózsa András: tétova számvetés
Szegő Judit: Napraforgó
T. Ágoston László:
Vadon termett szabadság
Tiszai P. Imre: Odüsszeusszal
Verasztó Antal: Egy csésze kávé
Lehoczki Károly
Zavaros üdvösség
vers
Utassy József
versek